Gyakori kútfúrási kérdések
A kútfurásnál leggyakrabban felmerülő kérdésekre néhány általános válasz található itt.
Természetesen minden kútfúrás egyedi körülmények közt történik így pontos általános válaszokat nehéz adni.
Ásott kút előnyei: Jelentős a tárolókapacitása, gyenge vízadóképességű réteg esetén is mindig van "tartalékban" néhány köbméter víz, melyet egyből fel tudunk használni, és később van ideje visszatöltődni.Áram nélkül, vödörrel is nyerhető víz, valamint alkalmas dinnye, sör, stb. hűtésére.
Kútfúrás előnyei: Kútfúrásal készült kút kevésbé szennyeződik, nem poshad benne a víz, állataink és családtagjaink se esnek bele, jó vízadó réteg esetén nagyobb vízhozamra képes (mivel nem csak a vízadó felső néhány méterét hasznosítja), olcsóbb a létesítése.
Talajvízkút (kerti öntözőkút) esetén mindenképp a vízadó réteg aljáig érdemes, mert addig minden méterrel növekszik a vízhozam. A vízzáró rétegbe viszont már csak néhány métert célszerű belefúrni, itt szoktuk kialakítani az un. "iszapzsákot", mely arra szolgál hogy a későbbi esetleges üledék ne a kút hasznos, szűrőzött szakaszát lepje el. Az, hogy a vízadó és a vízzáró réteg hol helyezkedik el, nagyon változó lehet, általában a völgyekben kevésbé mélyre kell fúrni, mint a dombon, de rendszerint kevésbé annyival, mint a terepen mért szintkülönbség, mert a talajrétgződés is valamennyire követni szokta a felszínen is látható domborzatot. Érdemes a szomszédságban kérdezősködni a környékbeli kutak mélysége és vízhozama felől, mert ez ingyen van, és sokszor elég jó támpontot ad.
Sajnos kútfúrásnál erre egyértelmű választ nehéz adni, mivel a varázsvesszős emberek, radiesztéták tevékenysége tudományos módszerekkel gyéren igazolt, a felszíni szondás geofizikai méréshez pedig a legtöbb kertben nincs elég hely. Szerencsére a közhiedelemmel ellentétben a gyakorlat azt mutatja, hogy ha valahol van vízadó réteg, akkor az megtalálható az egész telek alatt, nem csak annak egy- két pontján.
Régebben, kb.10 évvel ezelőtt a sárga színű KG PVC lefolyócsövet is használtuk kútbéléscsőnek, de azóta az alapanyag és a technológia változtatása miatt a szilárdsága annyira leromlott, hogy manapság egy 8-10 méternél mélyebb kútba az összeroppanás veszélye miatt beépítése kerülendő. Viszont azóta megjelentek hazánkban is a megfizethető árú, kiváló minőségű speciálisan kútépítéshez való csövek: GWE Budafilter; Lareter; Jain. Átmérő szerint a kútfúráshoz a 125-ös a legelterjedtebb, mert bár a leggyakoribb méretű (4"-os) szivattyúk beleférnek ugyan a 113-as csőbe is, de olyan szorosan, hogy ha egy kis kavicsot ráejtenek a szivattyú fölé, akkor az beékeli a szivattyút úgy, hogy ki sem lehet húzni többé. A 125-ösnél nagyobb átmérő viszont feleslegesen drágítja meg a kutat, mivel a vízhozamot rendszerint a vízadó réteg képessége határozza meg, nem a csőátmérő. Készítenek ezen kívül 40-50-63 mm átmérőjű, úgynevezett vékonycsöves, vagy alföldi kutakat is, melyek olcsóbbak, azonban ezeknek csak ott van létjogosultsága, ahol a kút üzemi vízszintje (tehát miközben termeltetjük belőle a vizet) nem süllyed a felszíni szivattyútól mért 8 méter alá, mert különben a szívócsőben megszakad a vízoszlop, és a szivattyú elejti a vizet.
